Az oszcilloszkóp nagyon alapvető eszköz az elektromos mérnökök számára, de sok ember nem képes hatékonyan használni a trigger funkciót. A triggereket gyakran nagyon bonyolultnak tekintik, tehát amikor a mérnökök problémákat találnak, általában a laboratóriumi szakértőket kérik, hogy segítsenek a trigger beállításában. Ez a cikk célja, hogy segítsen a mérnököknek megérteni az indítás alapfogalmait és az indító stratégiák hatékony alkalmazását.
Mi az indító
Egyetlen oszcilloszkópnak sem lesz végtelen memóriája, tehát minden oszcilloszkópnak triggereket kell használnia. A trigger olyan eseményre utal, amelyet a felhasználó érdekel, és az oszcilloszkópot fel kell fedeznie. Más szavakkal, ez egy olyan helyzet, amelyet a felhasználó meg akar találni a hullámalakban. A trigger olyan esemény lehet, amely problémát jelent a hullámformában, de ez nem feltétlenül a helyzet. A triggerekre példa lehet a jelszélek, a hibák és a digitális minták. A korlátozott memória arra kényszeríti az oszcilloszkópot, hogy triggereket használjon. Például a Dingyang SDS 1000 CML sorozatú oszcilloszkópok olyan memóriamélységet biztosítanak, amely 2 M mintákat képes tárolni, de ennek ellenére az oszcilloszkópra mégis szükség van bizonyos eseményekre annak meghatározására, hogy mely 2 M mintákat kell megjeleníteni a felhasználónak. A (z) 2 M minták hatalmasnak tűnhetnek, de ezek nem elegendőek annak biztosításához, hogy a 0010010 # 39 oszcilloszkóp memóriája valóban rögzítse a kívánt eseményeket. A 0010010 # 39 oszcilloszkóp memóriája szállítószalagnak tekinthető. Amikor új mintát szereznek, a memóriába helyezik. Amikor a memória megtelt, a legkorábban megszerzett mintákat eldobják, tehát a memória csak a legújabb mintákat tartalmazza. Amikor eseményindító esemény bekövetkezik, az oszcilloszkóp elegendő további mintát fog felvenni, hogy a triggert a kívánt memóriahelyre (általában a közepére) helyezze, majd az adatokat megjelenítse a felhasználó számára.